Kritika #1

Sziasztok! :)

Ezennel meghoztam az első kritikát! Kicsit terjedelmes lett, ráadásul teljesen elbűvölt Dora G. blogja, amit itt érhettek el. Mindenkinek ajánlom, fantasztikus íróval van dolgunk! :)

Na, de akkor a kritika:

Feladatmegértés

Alapvetően ilyen téren igen nehéz dolgod volt, hiszen nem csak egy történetet írsz az oldalon, hanem rengeteget, így eléggé nehézkes olyan címet találni, ami mindegyik sztorihoz passzolna. Végül nem is olyat választottál, ami kifejezetten utalna valamire, hanem egy jól hangzó kifejezést. Összességében én érdeklődve kattintottam a linkre, mikor elolvastam, hogy Final Masquerade, de nem sok elképzelésem volt a bloggal kapcsolatban.

5/4

 

Külalak

Én nem vagyok egy nagy design mániás, sőt, sokkal inkább kedvelem a Tiédhez hasonló, letisztult kinézeteket. A fejlécen lévő betűtípusod elképesztően tetszik, annak ellenére, hogy szerintem kicsit elüt a képek felett található feliratoktól. A kódolás valami hihetetlenül szép, személy szerint imádom. A színek tökéletes összhangban vannak, a modulok sorrendje is átlátható. A bejegyzések szövege jól olvasható, egész egyszerűen öröm ránézni.

Összességében ez a tipikus, a kevesebb néha több. Az egész oldalnak megvan az eleganciája, könnyen eligazodik rajta az ember, annak ellenére, hogy iszonyúan zsúfolt már, hiszen nem egy történetet vezetsz rajta.

5/5 – nem is kérdés

 Tartalom

Na, hát eléggé rendesen feladtad a leckét, hiszen ha mindent elolvasnék, akkor be is zárhatnám az oldalt egy évig. Kiválasztottam egy történetet, illetve egy novellát, hiszen gondolom a jelenlegi fogalmazásodra vagy inkább kíváncsi, így elsősorban most azokról mondanék véleményt. (A többiről meg majd hozzászólásban később, ugyanis teljesen biztos, hogy még vissza fogok térni a blogra)

 Ready, set, date

Tekintettel arra, hogy ezt találtam legfelül az oldalon, ennek vágtam neki először. Mikor elolvastam az első bekezdést, már mosoly ült az arcomon, ugyanis azon túl, hogy én is hatalmas foci megszállott vagyok, érezhető volt, hogy egy kiforrott stílusú íróval állok szemben.

Maga az alapötlet annyira nem különleges. Mármint nagyon sok olyan fanfiction van, amiben a főhősnő egy kávézóban belebotlik a hírességgel. Kicsit kelleti magát, de aztán celebünk belopja magát főszereplőnk szívébe, és mindenki boldog. Jaj, most nehogy megijedj, mert annak ellenére, hogy az alapötletet kissé sablonosnak találom, a kivitelezésre semmiképpen sem aggatnám rá a klisé jelzőt.

Már az is tetszett, hogy nem egy olyan férfi főhőst választottál, aki minden második blogban előfordul. Annak ellenére, hogy követem a spanyol focit, megnézem a Barcelona összes meccsét és általában a Real Madridét is, nem igazán voltam képben Musti személyével. Kicsit tartottam attól, hogy abból kifolyólag, hogy egy létező szereplőről írsz, nem fogsz akkora hangsúlyt fektetni a karakter felépítésére, de kellemesen csalódtam. Bár alapvetően nem tudtam meg róla egetverő dolgokat, egy novellához képest szerintem részletesen felépítetted a személyiségét, bennem legalábbis kialakult egy kép a fiúval kapcsolatban és azt hiszem ez az elsőszámú célja egy írónak. Annyira a külsejét nem írtad le nekünk, annyit árultál el, hogy borostás és zöld szemű, ami mondjuk nekem személy szerint kicsit kevés, de ha abból indulunk ki, hogy női főszereplőnk először nem megbámulni szándékozta, reális.

Itt át is kanyarodnék Soledadra (jaj, vissza kellett keresnem a nevét). Alapvetően róla sem tudunk meg túl sok dolgot a nevén, illetve azon kívül, hogy szereti a focit, illetve jól rajzol. Persze a gondolatain keresztül belátást nyerhettünk a személyiségébe, de összességében bennem annyira nem maradt meg. Persze még mindig novelláról beszélünk, nyilván ezeregynéhány szóban nem tudsz annyira felépíteni egy jellemet, mint adott esetben több száz oldalon keresztül, de szerintem minimálisan kaphattunk volna többet a lányból.

Maga a fogalmazásod elképesztően tetszett. Egyedien írsz, gördülékenyen, viszont amellett, hogy könnyed a stílusod, határozottan igényes is. Választékosan fogalmazol, látszik, hogy nagy a szókincsed. Összességében egy nagyon érett írást olvashattam, nagyon lendületes formában tálalva. A betűk olvastatták magukat, ráadásul szó szerint sajnáltam, hogy ilyen hamar a végére értem a történetnek.

10/9 – annyira, de annyira tetszett, viszont amiatt a néhány hiányérzet miatt, muszáj volt levonnom egy pontot. Még most is fáj érte a szívem…

 Azon a nyáron

Akkor kezdjük is az előhanggal. Számomra érdekes volt, tökéletesen meg tudtam állapítani a sztori jellegét, el tudtam dönteni, hogy érdekel-e ez a téma vagy sem. Jó, kritikusként ez most mindegy, de olvasói szemmel nekem személy szerint fontos, hogy az első oldalak alapján kapjak egyfajta képet a történetről. Ez nálad megtörtént, ehhez pedig társult a novellából már oly jól ismert stílusod. Kicsit egyébként bíztam benne, hogy tekintettel arra, hogy ez korábbi szerzemény nem lesz annyira „tökéletes”, de hát nem így lett. Látszik, hogy sok tapasztalatod van írás terén.

Az első fejezet fogalmazásilag hozta a színvonalat, azonban történetileg nekem egyszerre volt túl sok és túl kevés. Alapvetően annyi szereplővel bombáztál le néhány bekezdés leforgása alatt, hogy már azt sem tudtam ki kicsoda. Összesen Szabi és Marci maradtak meg, és őszintén szólva a rajtuk kívüli szereplőket teljesen feleslegesnek éreztem behozni a képbe. Mármint említés szintjén annyira nem zavart volna, de mindegyikükhöz bedobtál még valami sztorit, valami kicsit mélyebb kapcsolatot, ezáltal azt az érzést keltve az emberben, hogy ő bizony egy fontos karakter, aztán amilyen gyorsan bekerült a képbe, olyan gyorsan el is tűnt. Amit kevésnek éreztem, azok az események voltak. Jó, nyilván nem vághattál bele rögtön a kellős közepébe, és természetesen fontos, hogy adj egy kis háttér információt Renátáról, amit egyébként nagyon szépen meg is oldottál. Ettől függetlenül én úgy éreztem, hogy a fejezetet az utolsó mondat vitte el a hátán. Én személy szerint szeretem az ilyen lezárásokat, azonban eléggé kockázatos ennyire a végére hagyni a meglepetéseket, főleg ilyen hosszú részek esetében, ugyanis nagyon sok potenciális olvasót elveszítesz, akik eseménytelenségre hivatkozva idő előtt rákattintanak a piros ikszre. Ami még feltűnt, hogy elképesztően járatos lehetsz a lovaglásban, ugyanis igen sok lovas kifejezést is beleírtál a sztoriba. Nekem ez kifejezetten tetszett, hiszen látszik, hogy nem csak valami jól hangzó hobbit kerestél a főhősnőnek, hanem tényleg olyat választottál, amit ismersz, és amit hitelesen át is tudsz adni.

Természetesen nagy izgalommal vágtam bele a második fejezetbe, hiszen csak feltűnt a színen Nico Hülkenberg. Egyébként akárcsak a novelládnál, itt is értékelem, hogy nem a mostanában felkapott pilóták közül választottál, mint például Rosberg vagy Hamilton, hanem egy annyira nem túlsztárolt, de ettől függetlenül névről ismert személy mellett tetted le a voksodat. Ez a rész valami fantasztikus volt. Renit ebben a fejezetben ismertem és kedveltem meg úgy igazán, Nico pedig egyszerűen magával ragadott. Tetszik, hogy nem az a tipikus beszólogatós, nagyképű, egoista seggfej férfi karakter – holott én előszeretettel alkalmazom ezt a személyiséget a blogjaimban –, hanem egy aranyos, néhol kicsit értetlen, minimálisan paranoiás, jó szándékú, mégis kellően pimasz srác. Azt mondjuk megjegyezném, hogy olvasás közben megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy nagyon szeretnék ennyire jól beszélni angolul. Vártam volna némi nyelvi akadályt közöttük, heves gesztikulálásokat, de persze ez nem gond, csak nekem egy picivel reálisabb lett volna. A lényeg, hogy imádtam, néha ki is zökkentem a kritikaíró szerepemből és teljesen magával sodort a történet. Elképesztő stílusod van, imádom.

Bár nem terveztem fejezetenként részekre bontani a dolgokat, elég hülyén venné ki magát, hogy az első részeket külön leírom, a többit meg nem, szóval akkor a harmadik. Alapvetően nagyon vártam ezt a részt, hiszen randi meg minden, így kicsi csalódás volt, hogy ugye Nico a fejezet végére sem került elő, és az egész részben csak említésekben szerepelt, nem pedig hús vér karakterként. Bár olvasói énem szörnyen sajnálta a fiú hiányát, a kritikus személyiségem roppantul élvezte, hogy kicsit váltottál a csupa boldogságból. Tetszett, hogy Reni elkezdett kételkedni ennek az egésznek a valószínűségén, ahogyan az is, hogy beismerte, hogy szeretné szeretni Nicot. Tetszett ez a fejezet is, bár inkább átkötő résznek éreztem, egyfajta időhúzásnak a nagy találkozó előtt. Persze ez nem baj, hiszen nem történhet minden másodpercben valami, de egy nagyon pici hiányérzet azért maradt bennem.

Akkor a negyedik. Nagyon tetszett az egész randi hangulata, illetve itt tűnt fel úgy először, hogy a leírásaid is mennyire szépek. Nem akarsz túlságosan költői lenni, viszont mégis kellően részletezel, aminek köszönhetően szinte én is ott ültem a galérián Reniékkel. Az egész rész kellemes volt, bár nem igazán értem, hogy mégis hogyan lehet kihagyni egy csókot Nico Hülkenberggel. oké, elvek minden, na de könyörgöm… Nico Hülkenberg! Oké, félretéve a rajongásom, tetszett a rész, egyedül egy-két szó nem illett bele nekem. Például én azért nem értékelném, ha a randi partnerem száját az a szó hagyná el, hogy „szarva”. Mármint alapvetően szoktam káromkodni, de valahogy nekem annyira nem illett bele az egész eddigi sztoriba. Nem passzolt sem a lány, sem Nico stílusához, valahogy engem ez kizökkentett egy picit az olvasásból.

Az ötödik fejezet az egyik kedvencem lett, annak ellenére, hogy Nico nem szerepel benne. Én talán titkon Szabit kedveltem meg úgy igazán, nagyon szimpatikus a karaktere, meg nekem valahogy életrevalóbb mint Nico, de ez egyéni probléma. Ennek a fejezetnek volt meg szerintem leginkább a hangulata, ahogyan az is nagyon tetszett, hogy a lányban megjelent ismételten a kételkedés. Szeretem a boldog sztorikat, de fontos, hogy legyenek benne emberi dilemmák, hogy a főhős ne legyen tökéletes és ebből a részből ismételten kiderült, hogy bizony fél attól, hogy nem elég jó. Szerintem tökéletesen átadtad azt az érzést, amit sokszor mi magunk is érzünk. A rész elején egyébként kicsit izgultam, mert minimálisan kezdett nálam már szakácskönyvre helyezni, de gyönyörűen korrigáltál, szóval a fejezet végére túltettem magam a három pizzán, a Meki fél kínálatán, a fantán, illetve az ásványvízen. Hiányérzet annyi maradt bennem, hogy Nico még egy SMS szintjén sem jelent meg, bíztam benne, hogy a randi után fogja keresni a lányt, de hát mire is jó a következő rész?

Oké, eddig se tudtam túlzottan sok negatívumot kiemelni, de ennél a résznél végképp lehetetlenségnek érzem, ugyanis annyira magával ragadott, hogy teljesen kiestem a szerepemből. Hihetetlen volt, és azt hiszem ennyit arról, hogy titkon Szabit kedveltem meg, na meg arról is, hogy Nico nem életrevaló. Fantasztikus rész volt, pimasz és szellemes beszólásokkal, szép helyszínleírásokkal. Ebbe képtelen vagyok belekötni, egész egyszerűen tökéletes.

A hetedik fejezet fele nem igazán tetszett. Valahogy nekem nem volt eléggé érthető a lány reagálása, kicsit szerintem túldramatizáltad ezt az egész helyzetet. Egyszerűen én nem éreztem a cselekvések mögött álló mozgatórugókat. Ez a rész összességében annyira nem lopta be magát a szívembe, kicsit a partit is túl általánosnak éreztem, ezúttal nem volt meg az a varázslatos hangulat, ami az előző fejezetekben. Valahogy Reni nagyon más volt, mintha egy másik karakter lett volna az ő nevével, aki számomra annyira nem volt szimpatikus.

A nyolcadik fejezet megint kicsit töltelék rész lett, de ettől függetlenül tetszett, hiszen az én drága Szabim megint feltűnt a színen. Ismét megcsillogtatott a tapasztalataidat a lovak terén, mondjuk nekem, aki annyira nem járatos a témában, egy kicsit kezdett egyhangú lenni Max kiképzése. Az viszont vitathatatlan, hogy ez a rész nevettetett meg a leginkább, ugyanis, mikor olvastam, hogy „Ha lemenne a bányába, feljönne a szén”, kifeküdtem. Ami még tetszett, hogy végre feltűnt az a szó is, hogy távkapcsolat, ugyanis eddig bármennyit is problémázott Reni, az még nem igazán merült fel, hogy Nico egyszer elmegy. Ha nem jött volna elő, biztos számon is kérem… remélem a folytatásban azért erre is nagyobb hangsúlyt helyezel.

Összességében nekem nagyon, de nagyon tetszett a történet. Csodálatos fogalmazás, fantasztikus, valóságos szereplők. Kellő mértékű leírás, jó párbeszédek. Engem abszolút megnyertél. Egyedül a hetedik, nyolcadik fejezet volt egy kicsit csalódás, mintha annyira nem találtad volna ott magad, mintha kicsit elbizonytalanodtál volna a folytatással kapcsolatban.

10/9 – imádtam :)

 Helyesírás

 Ready, set, date

Összességében nem igazán találtam helyesírási hibákat, látszik, hogy mind te, mind a bétád alaposan átnézitek az adott részt. Nagyon értékelem, hogy minőségi munkát adtok ki a kezeitek közül, nagyon sok íróról nem mondható ez el sajnos.

Néhány dolog, amin azért minimálisan fennakadtam:

„ülő fiatal férfi arcára.

Fiatal volt” – Én személy szerint egy fiatalból is megértettem, hogy fiatal :D

„viselkedek” – Egyéni rigolyám, hogy szemet szúrnak az ikes igék. Ahogyan az eszem sem eszek, úgy a viselkedem sem viselkedek. De igazság szerint az emberek 85%-a rosszul használja, szóval lassan már inkább ez lesz az elfogadott.

„még egyszer” – Bár én is mindig különírom, a magyar tanárom az összes dolgozatomban aláhúzza és leíratja velem egybe: mégegyszer.

Tényleg nincsenek vele problémák, ezek már csak az én szőrszálhasogatásaim, de igazság szerint, ha nem kritikusként olvasom, észre sem veszem. Jó, a fiatal szemet szúrt volna, de a másik kettő nem valószínű. Emberek vagyunk, ennyi hiba bőven belefér. :)

5/5

 Azon a nyáron

A helyesírásod ebben a történetben is rendben volt, bár abból adódóan, hogy hosszabb lélegzetvételű írásról van szó, itt már akadtak elvétve elgépelések:

„magaráz” – 2. fejezet

„hangulatos ki vendéglő” – 4. fejezet

„Jó kedélyűen szólt szóltam”  - 5. fejezet

„és ez valahol ez megrémített” – 6. fejezet

Egyébként ismételten találkoztam ikes igék helytelen használatával, például „eszek”, illetve „alszok”: Ez továbbra sem létkérdés, de ettől függetlenül leírom, hátha úgy döntesz, hogy kijavítod.

Ami még szemet szúrt, hogy egyszer-kétszer rosszul használod a vesszőket. Általában jókor teszel az és-ek elé a vesszőt, azonban néha mégis lefelejted. Illetve előszeretettel írsz nagyon hosszú mondatokat, amikbe néha belegabalyodik az olvasó a helytelen központozás miatt. Alapvetően én nem vagyok egy nagy vessző specialista, de olvasóként néha kizökkentett, így talán érdemes lenne átnézetned a bétáddal. Utóbbinak egyébként hatalmas gratuláció, mert ennyire színvonalas javítással még soha nem találkoztam. Minden elismerésem!

5/5

Összességében csodálatos munkát végeztél! Biztos, hogy visszajövök még a blogra, ahogyan az is, hogy fel fogok iratkozni. Imádom a focit, imádom a Barcát, imádom a Forma 1-et, imádom a blogodat! Még biztos, hogy fogunk találkozni az oldaladon a hozzászólásoknál!

 Ha ez egy dolgozat lett volna, biztosan mosolyogva vettem volna kezembe a papírt és elégedetten szemléltem volna az elegáns betűket. Egy-két helyen ugyan voltak áthúzások, és néhány helyen el kellett volna helyeznem egy-egy hiányjelet, azonban ettől függetlenül örömmel kanyarítottam volna rá a lap aljára a jól megérdemelt ötöst.

Összesítve: 40/37pont

Százalék: 93%

Érdemjegy: 5